Az Orange is the New Black után most egy újabb Netflixes gyöngyszemről fogok most írni. Úgy látszik, érdemes odafigyelni a sorozataikra, mert a Marvellel közös Daredevil számomra a 2015-ös év eddigi kedvence lett - ami egyébként meglepő, mert a Captain America, X-Men, Spiderman filmeket leszámítva a Marvel és a DC nem igazán az én világom. Mivel képregényeket sem olvasok, Daredevil alakjáról nem tudtam sokat, csak a Pókember mesesorozatból rémlett valami a vak igazságosztóról, és nemeziséről, Wilson Fiskről.
Lényegében tiszta lappal indultam, de ez nem bizonyult hátránynak, mert ez az évad eredettörténet. Nagy különbség, hogy a filmadaptációkkal ellentétben a készítőknek itt rengeteg idő állt rendelkezésükre. Nem kellett 120 percbe belesűríteni a hős gyerekkorát, szuper ereje felfedezését, kibontakozását, és #1 főellenség legyőzését. Minderre volt 13 rész. A Daredevil tehát lassan építkező sorozat, sok párbeszéddel, flashbackekkel, amik részről részre tovább árnyalták a karaktereket. Én imádtam ezt benne, de el tudom képzelni, hogy sokan pont emiatt hagyták abba.