Melyben megpróbálom nem túlértékelni a Breaking Badet

....és kudarcot valloki. Már tegnapelőtt befejeztem az ötödik évadot, de kellett hozzá egy kis idő, hogy végiggondoljam a dolgokat - mégis mit írjak arról a sorozatról, amit évek óta olyan osztatlan szeretet, tisztelet és csodálat övez mind a nézők, mind a kritikusok részéről, hogy egyesek szerint már túlértékelt? Kezdjük azzal, hogy én nem mondanám túlértékeltnek, pontosan annyi megbecsülést kap, amennyit meg is érdemel, hiszen egy minden téren szinte tökéletes sorozatról beszélünk. A minden alatt tényleg mindent értek, színészi gárda, rendezés, operatőri munka, forgatókönyv, zene - olyan, mint a Heisenbergféle "blue stuff", döbbenetesen magasra teszi a lécet. :D

Oké, tehát azt tudjuk, hogy nagyon sokan szeretik, ettől függetlenül persze korántsem biztos hogy "mindenki kedvenc sorozata". Hogy miért érdemes nézni? (Az első snittben Bryan Cranston alsógatyában magyaráz egy kézi kamerába a sivatag közepén, de ez senkit ne riasszon el, tessék tovább nézni! :D)

 Ha érdekel a bűnöző-lélektan, vagy úgy általában a pszichológia, azonnal vesd rá magad, mert a sorozat legnagyobb erőssége a mély lélekábrázolás. A főszereplőt egy középiskola tanáraként ismerjük meg, férjként, és két gyerek édesapjaként. Az első benyomásunk róla az, hogy valószínűleg a kémia a legjobb barátja, csöndes, magának való típus, ugyanakkor kínosan precíz. Ő Walter White. Kicsivel később megtudjuk, hogy a jámbor papucsférj álcája alatt rengeteg elfojtott harag van benne, hiszen ha annak idején nem száll ki a barátaival közösen alapított cégből, akkor most mindenki elismerné a zsenialitását és a milliárdosok életét élhetné ahelyett, hogy unott kamaszokkal küzd a suliban és egy autómosóban gürizik potom összegekért.

Walt bizony szívből rühellte középszerű kisvárosi életét, de egy rák és egy jó indok kellett hozzá, hogy mindezt félredobva azzá váljon, aki mindig akart lenni: Heisenberggé. Nem igazán arról van szó, hogy azelőtt "jó" volt, és hirtelen "rossz" lett - Waltban eleve megvolt erre a potenciál, csak a személyiségének ezen részei - egoizmus, hatalomvágy - eddig nem kerülhettek felszínre. Walt személyisége nagyon lassan, apránként torzul el, egyre tovább és tovább feszegeti a határokat, míg végül az 5. évadra már egy olyan emberrel kell szembenéznünk, akit nem érdekel hány áldozatot követel a tökéletes fedősztorija, mindent és mindenkit elsöpör, aki az útjába áll. 

Érdekes ellentétpárok a másik főszereplővel, Jesse-vel (Aaron Paul :3) - őt egy otthonról kihajított, nagyszájú junkie-ként ismerjük meg: nincs végzettsége, nincs munkája és igazából otthona se (a halott nagynénje házában lakik), viszont abból a pénzből amit a dílerkedésből összeszed, na abból aztán két kézzel habzsolja az életet; iszik, drogozik, bulizik, kurvázik, minden, ami kell, idővel azonban kiderül hogy mindez csak látszat. Jesse csak keménynek akar tűnni, valójában érzelmileg elég instabil, "gyenge" jellem, nem feltétlen negatív értelemben. Lehet, hogy nem zseni, mint Walt, viszont kettejük közül ő a jobb ember: empatikus, figyelmes, segítőkész, gondolkodás nélkül tűzbe tenné a kezét azokért, akiket szeret (ami azt illeti teszi is), és ami Walttal való hurt/comfort kapcsolata szempontjából nagyon lényeges: minden józan határon túlmenően lojális.

Egyre inkább ő az, aki afféle két lábon járó erkölcsi kódexként megpróbálja visszafogni és észhez téríteni Waltot, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ő áll a legközelebb Heisenberghez, így nyilvánvalóan ő a sorozat legnagyobb vesztese is. Sokak szerint Walt, mondván "a legnagyobb bukik a legnagyobbat", de én nem értek velük egyet. Jesse-t az évadok során sorozatos testi-lelki csapások érik, amelyekből mind nehezebben kecmereg ki, az ötödik évad végére pedig mindenét elveszíti. Jesse Walt hiányzó lelkiismerete és bűntudata, helyette is elszenvedi azt a sok szörnyűséget amit véghezvisznek. (Ez is jó egyébként a sorozatban, hogy a tetteiknek következményeik vannak, nem "csak úgy történnek a dolgok" hogy kitöltsék a műsoridőt; a legkisebb hiba is elszabadíthatja a káoszt.)

Ezt teszi a család is, kezdve Walt feleségével, Skylerrel (a csudálatos Anna Gunn alakítja ), aki idővel, hogy a családot összetartsa, bűntársként kénytelen asszisztálni a férje második életéhez; könyvelőként ő lesz az ugyanis, aki Walt drogpénzét tisztára mossa. Skyler karaktere is sokat fejlődik az évadok során, először csak sodródó áldozat, aztán Walt őt is magával rántja a süllyesztőbe; kettejük között viszont fontos különbség, hogy Skyler végig csak a gyerekei biztonságát tartja szem előtt, és gyűlöli az egészet, Walt viszont élvezi. (Ezt persze csak a legutolsó részben vallja be, egészen addig tartja magát a hazugsághoz, hogy a családért tett mindent.)

Anna Gunn és Bryan Cranston

Minden szereplőről kisregényt lehetne írni, mert az utolsó mellékszereplőig mindenki szuper, de most már csak röviden. :D A "jó oldalt" Skyler testvére, Marie és férje, a DEA ügynök Hank képviselik. Hank, aki  Jesse-hez hasonlóan katasztrófa sújtotta terület az utolsó évadra, végig jó nyomon jár a Heisenberg üggyel kapcsolatban, csak hála Walt precizitásának, amellyel minden nyomot eltüntet maga után, csak nagyon későn rakja össze a képet. A "rossz oldal" nagyon változatos, pszichopata neonáciktól elkezdve a brutális mexikói kartelleken át nemzetközi befolyású drogbárókig mindenkivel találkozunk  - nekem nagy kedvenceim voltak Saul, az ügyvéd, aki minden szarból képes magát és az ügyfeleit kiásni ("I know a guy who knows a guy"), Gus Fring, aki az egyik legvérfagyasztóbb fő gonosz valaha, és testőre Mike, aki abszolút méltó hozzá eleganciában, pontosságban és bölcsességben. Tuco, Hector, Badger, Skinny Pete, csak hogy ők is szerepeljenek. :D

a frenetikus Bob Odenkirk Saulként :D

Giancarlo Esposito Gustavoként

Jonathan Banks Mike szerepében

S hogy miért érdemes még átrágni magad öt évadon? :D Az ötödik évad második felének minden része aranyat ér, különösképpen a legendás Ozymandias, a lezárás pedig tökéletes. Egy sorozatnál sok minden áll vagy bukik azon, hogy be tudják-e fejezni méltóképpen (illetve hogy tudják-e egyáltalán mikor kell befejezni: és most emlékezzünk egy perces néma csenddel a Supernaturalra)- hiába volt akárhány jó évada, az emberek mégiscsak a fináléra fognak leginkább emlékezni. Ez a Breaking Bad esetében sikerült, akkor hagyták abba, amikor mind nézettség, mind színvonal tekintetében csúcson volt a sorozat. Semmi hiányérzetem nem volt utána,minden szálat elvarrtak. Nem akarom lelőni a "poénokat", így legyen elég annyi, hogy kell hozzá lelkierő. Bármennyire gyűlöli az ember Waltot, megható ahogy mindennek a végén a laborban végre megbékél saját magával és szörnyű életművével.