Pages

2014. október 25., szombat

Már majdnem beértem magam Whoilag, avagy a 8. évad so far

Augusztus 23-án visszatért a Doctor Who a "Deep Breath" című epizóddal, s egyúttal debütált Peter Capaldi 12. Doktorként, úgyhogy ez most a szokástól eltérően egy szinte már aktuális bejegyzés lesz. :D Őszinte leszek, én az utóbbi időben kissé kiábrándultam a DW fandomból, mert arról szól az egész, hogy mindenki Moffatot ócsárolja, és a probléma az, hogy igazuk is van. Én is szívesen venném, ha leköszönne, mert lehet hogy részeket írni tud (Blink, Silence in the Library, The Empty Child, please...) de a Tizenegy-éra során bebizonyosodott, hogy teljhatalmú showrunnerként inkompetens, és csak Matt Smithnek köszönhető, hogy a sorozat még ott tart, ahol.





Nem tud évadokon átívelő történetszálakat levezetni, no. Egyszerűen kicsúsznak a kezéből - mintha sokszor ő maga se tudná mit akar kezdeni  bizonyos dolgokkal, csak úgy hagyja őket, hogy majd egyszer ha eszébe jut valami, megmagyarázza. Az 5. évad még jó volt. Ennyi. A 6.-7. évad szétfolytak, részeket tudnék kiemelni amik jók voltak (pl. The Rings of Akhaten, Nightmare in Silver, The Doctor's Wife, The Rebel Flesh/The Almost People), és ezek közül egyiket sem Moffat írta....Ami azért sok mindent elmond.  :D Mindennek ellenére én maradtam, maradok, mert nagyon szeretem a sorozatot és kíváncsi vagyok Tizenkettőre.

Szóval az új évad! Az már egyértelmű, hogy Capaldi színre lépése nagyon jót tett a sorozatnak. Részről részre egyre többet tudunk meg az új Doktor személyiségéről, aki hátat fordított Tizenegyes "mindenkit a keblemre, puszi, pacsi, az emberek a legjobb faj" típusú hozzáállásának. Tizenkettő személyében egy sokkal "sötétebb" Doktorral állunk szemben - goromba, tartózkodó, mérhetetlenül arrogáns és senkit nem akar elbűvölni - de persze azért a szíve mélyén jó. Capaldi nagyon hamar belejött a szerepbe, látszik, hogy kisfiú kora óta erről álmodott, annyira kis szeretetteljes a játéka.  :) Imádom a ráncait, a szemöldökét, a gesztusait, és a skót akcentusát is.



Ami meglepett, hogy a váltás Clara karakterére is abszolút pozitív hatással járt: van személyisége, saját gondolatai, képes önálló problémamegoldásra, és látjuk, hogy van élete a Doktoron kívül is, vagyis most már hajlandó vagyok élő, hús-vér női szereplőként elfogadni. Ami persze azt jelenti, hogy hamarosan lefog köszönni, méghozzá a hírek szerint a 2014-es karácsonyi szpesölben. Már el is kezdték felvezetni a kettejük közti konfliktust, ami az elváláshoz vezet majd. :(



Az epizódokat külön most nem fogom kielemezgetni, de nem tudnék olyan részt mondani, amit aztán  búsan az "Óhatatlan Veszteségek" címszó alá jegyeztem volna be. Sőt! Összességében baromi jó évad a 8., különösen az elmúlt évek hullámvölgyét tekintve. Az Into the Dalek meg a Listen kimondottan zseniálisak voltak (esküszöm rég nem rettegtem ennyire semmin........), és külön kiemelném a Robot of Sherwoodot, amire már előre felkészültem hogy egy Dinosaurs on a Spaceship szintű hülyeség lesz, erre tessék, remekül szórakoztam rajta. :D Szerintem a DoktorDonna korszak óta nem nevettem ennyit Doctor Who-n. Szóval teljesen bizakodó vagyok most a sorozattal kapcsolatban.



Ami egyáltalán nem érdekel, az megint csak az állítólagos "fő történetszál", amivel újfent nem kezdenek semmit: a részek végén néha megjelenik az a Missy nevű nőci a Paradicsomban, mond egy mondatot, és bumm, stáblista. Eddig lényegében semmit nem tudtam meg róla, azonkívül hogy elvileg nagyon közeli kapcsolatban volt a Doktorral, és hozzá kerülnek a halottak. Nem is nagyon keltette fel az érdeklődésem, de a végéig még 4 rész van hátra, úgyhogy lehet Moffat meghazudtolja magát és csattanni fog a csattanó, hajmeresztő logikai bukfencek nélkül.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése