There's what I believe and then there's you - In the Flesh

Jól látjátok, a héten belekezdtem egy sorozatba és mára végig is néztem mind az összes részt ami eddig kijött. A BBC egy új minisorozatáról van szó, az In the Fleshről; egyelőre két évada van, melyből az első három epizódot kapott, a második hatot, szóval így a vizsgaidőszak közeledtével is nyugodtan bele lehet fogni. :D




Okok, amiért érdemes:

- Luke Newberry hosszú szőke szempillái (i mean it)

- és egyáltalán, Luke Newberry

- Amy szuper karakter és gyönyörűek a ruhakölteményei

- ízig-vérig angol 

- alternatív rockzene végig-végig

Ezekért mindenképpen, és ráadásként még történet is van. Történet, amely egy fiktív angliai kisvárosban, a kietlen és barátságtalan Roartonban játszódik, évekkel az Ébredés ("The Rising") után, amikor a holtak felkeltek a sírjukból. (Igen, ez egy zombis sorozat. Angolosan zombis.) Az ok, amiért sikerült őket visszaszorítani és nem ettek meg mindenkit, az az, hogy sikerült kifejleszteni egy gyógyszert, amellyel a fertőzöttek visszanyerték az intelligenciájukat és az érzelmeiket - legalábbis egy részük, akik nem reagáltak rá, azokat ki kellett iktatni. 

Nem gyógyultak, mert minden nap adagolni kell nekik a szert, hogy ne változzanak át, mindenesetre visszatérhetnek korábbi életükhöz és a szeretteikhez. Az élők Részlegesen Halott Szindrómában szenvedőknek (Partially Deceased Syndrome sufferer, PDS) hívják őket (vagy szimplán rotternek), és sok helyen kirekesztetik vagy egyáltalán tűrik meg őket.  (Because thats what people do.) Főszereplőnk, Kieren Walker öt szörnyű év után először találkozhat a családjával, ám a hazatérése korántsem felhőtlen - szüleinek bújtatnia kell őket, mert városban üldözik az olyanokat, mint ő...Közben persze kiderül, hogy a zombik közül sem mindenki akar békésen együtt élni. Egy szélsőséges csoport toborozódik, akik szerint nem lenne szabad eltűrni az élők felsőbbrendűségét és a Második Ébredés eljövetelét hirdetik.

A téma tehát a Jó Öreg Társadalmi Kirekesztettség, amit lényegében bármilyen kisebbségre rá lehet vetíteni szexuális beállítottságtól a bőrszíning. Ez nyilván baromi egyértelmű, de ettől még a sorozat a maga szintjén átgondolt, minőségi és élvezhető. A karakterek nagyon szerethetőek és rétegesek, amennyire ez egy minisorozatba belefér. Kierent és a Walker családot első pillanattól fogva a szívembe zártam, és Amy is egyedi, stílusos, és melegszívű szereplő. (Mennyire fura ezt a szót zombira használni?) Simon eleinte nem volt a szívem csücske, de aztán ahogy megismertem a múltját, megértettem a motivációit....és akkor ott az a tiszta, feltétlen szeretet ami Kierenhez fűzi. 

Kérdezhetnétek nem erőltetett-e a szerelmi szál egy ilyen sorozatba. Lehetne, de nem, nem az. Apránként van adagolva és teljesen átélhető, Kieren pedig szerencsére nem a filmekből jól megszokott "tipikus meleg karakter". Az, hogy történetesen a fiúkhoz vonzódik, személyiségének csak egy aspektusa, nem a lényegi eleme, és a sorozat sem erre épít. Simon mellett Kieren végre megtanulja elfogadni önmagát, és hogy nem menekülhet örökké. Biztonságot kap és ad, ami talán mindennél fontosabb egy kapcsolatban. Az In the Fleshben mindenki megvívja a maga csatáit - a környezetével is, de leginkább saját magával - és nekem ez a karakterdráma vonulat tette érdekessé a sorozatot. Közel sem tökéletes -  nem gyönyörű mint a Hannibal és nem olyan aprólékos mint a Breaking Bad -, de nézeti magát. :D A második évad(ocska) fináléja a földbe döngölt, és függővéggel ért véget, úgyhogy remélem lesz folytatás.