Az Atonementre évekig morcosan néztem biztos távolból, valószínűleg argentin szappanoperákat idéző magyar címe miatt (aki esetleg tudja hogy kell átállítani IMDB-n, hogy az eredeti címeket mutassa, ne habozzon megosztani:D), de kár volt.
A történet a '30-as években kezdődik, Angliában, egy fullasztóan meleg nyári napon. A gazdag Tallis családhoz vendégségbe érkezik a legidősebb fiú egy barátjával. Főszereplőnk, Briony befejezi élete első színdarabját, és el szeretné játszani az unoka testvéreivel, de azok semmi érdeklődést nem mutatnak a történet iránt, és hamar magára hagyják a kislányt a kézirattal.
Briony elunja magát és csalódottan bámul ki az ablakon: szemtanúja lesz, amint a nővére levetkőzik a házvezetőnő fia előtt, és belemerül a szökőkút vizébe. Briony gyermeki sértettsége (=titokban szerelmes Robbie-ba) és élénk fantáziája szörnyűségeket magyaráz a látottakba: azt hiszi, Robbie kényszerítette Ceciliát a vetkőzésre. Később ugyanezt a jelenetet látjuk Cee szemszögéből; Robbie beleejti a vendégnek ajándéknak szánt vázát a vízbe, a lány pedig utána ugrik és megkeresi, majd csuromvizesen kiszáll a kútból. Robbie először diszkréten elfordul, aztán meg...nos, nem. :D *sexual tension* *sexual tension* *sexual tension* Ezt a pillanatot értelmezte félre Briony.
Robbie később meghívást kap a családi vacsorára. Mielőtt elindulna, ír egy bocsánatkérő levelet Ceciliának. (Vagy inkább több tucatot.) Útközben találkozik Brionyval, és odaadja neki, hogy továbbítsa a nővérének: mire rádöbben, hogy a nem hivatalos verziót adta oda neki, már késő. Briony feltépi a borítékot és elolvassa a levelet, amit Robbie otthon vigyorogva dobott félre (sajnos nem eléggé): "In my dreams, I kiss your cunt, your sweet wet cunt. In my thoughts I make love to you all day long."
Az események ettől kezdve megállíthatatlanul haladnak a borzalmakba torkolló tetőpont felé, amikor Briony elköveti a bűnét, amivel tönkreteszi a két számára legfontosabb ember életét. Nemi erőszakkal vádolja meg Robbie-t, akit azonnal letartóztatnak. A fiú 4 évre börtönbe kerül, aztán a hadsereghez a francia frontra. Cecilia minden kapcsolatot megszakít a családjával, és ápolónőnek áll. Levélben tartják a kapcsolatot. És sajnos ez teszi ki a film legnagyobb részét.
Az első 30 perc fojtogató dráma, minden szempontból tökéletes megvalósításban, az utána következő egy óra pedig....hát, könyvben valószínűleg jobban működött. Az egyén szemszögéből mutatják be a háború embertelenségét, Robbie erőltetett menetében szörnyű képsorok váltakoznak, amit néha megszakít egy-egy levél Ceciliától - utoljára Dunkirknél látjuk, ahogy súlyos sebesülten várja az evakuálást a barátjával. Én vontatottnak éreztem és néhol kicsit hatásvadásznak.
Az utolsó félóra szerencsére visszabillentette a mérleget, az ugyanis Briony vezeklését mutatja be. Az immár 18 éves lány eldobta cambridge-i álmait, és helyette ápolónak állt, mint a nővére. Briony reggeltől estig talpon van, nehéz, monoton fizikai munkákat végez, és mindennap testközelből szembesül a háborús szenvedéssel és pusztítással. Ez az ő vezeklése. Szimbolikus jelenet, ahogy Briony a durva körömkefével dörzsöli a kezét, mintha le akarná róla nyúzni a bőrt - hiába. Vannak bűnök, amelyek alól nincs feloldozás.
A csattanó nagyon ütött, pedig számítottam rá. Mivel Cee nem válaszol a leveleire, Briony végül elmegy hozzá. Látszólag minden rendben, Robbie épségben visszatért a frontról, végre együtt élhetnek. Megbocsátani egyikük sem tud, de Briony azért felajánlja hogy visszavonja a vádat. Egy kis jóvátétel. Ezután snitt, és az idős, beteg Briony-t látjuk, amint legújabb - s egyben utolsó - regényéről készítenek vele interjút. Címe: Atonement.
Kiderül, hogy az előbb látott jelenet színtiszta fikció. Briony nem tudta rávenni magát akkor, hogy elmenjen a nővéréhez, s aztán már nem is volt lehetősége, hiszen a lány 1940-ben egy robbantásban életét vesztette. Robbie szintén ugyanabban az évben, a hosszadalmas tengerparti evakuálás éjjelén elaludt, és nem ébredt fel többé - belehalt a vérmérgezésbe. Briony pedig megírta a történetüket, és a regényben megadta nekik a boldogságot, amit elvett tőlük.
Az első 30 perc fojtogató dráma, minden szempontból tökéletes megvalósításban, az utána következő egy óra pedig....hát, könyvben valószínűleg jobban működött. Az egyén szemszögéből mutatják be a háború embertelenségét, Robbie erőltetett menetében szörnyű képsorok váltakoznak, amit néha megszakít egy-egy levél Ceciliától - utoljára Dunkirknél látjuk, ahogy súlyos sebesülten várja az evakuálást a barátjával. Én vontatottnak éreztem és néhol kicsit hatásvadásznak.
Az utolsó félóra szerencsére visszabillentette a mérleget, az ugyanis Briony vezeklését mutatja be. Az immár 18 éves lány eldobta cambridge-i álmait, és helyette ápolónak állt, mint a nővére. Briony reggeltől estig talpon van, nehéz, monoton fizikai munkákat végez, és mindennap testközelből szembesül a háborús szenvedéssel és pusztítással. Ez az ő vezeklése. Szimbolikus jelenet, ahogy Briony a durva körömkefével dörzsöli a kezét, mintha le akarná róla nyúzni a bőrt - hiába. Vannak bűnök, amelyek alól nincs feloldozás.
A csattanó nagyon ütött, pedig számítottam rá. Mivel Cee nem válaszol a leveleire, Briony végül elmegy hozzá. Látszólag minden rendben, Robbie épségben visszatért a frontról, végre együtt élhetnek. Megbocsátani egyikük sem tud, de Briony azért felajánlja hogy visszavonja a vádat. Egy kis jóvátétel. Ezután snitt, és az idős, beteg Briony-t látjuk, amint legújabb - s egyben utolsó - regényéről készítenek vele interjút. Címe: Atonement.
Kiderül, hogy az előbb látott jelenet színtiszta fikció. Briony nem tudta rávenni magát akkor, hogy elmenjen a nővéréhez, s aztán már nem is volt lehetősége, hiszen a lány 1940-ben egy robbantásban életét vesztette. Robbie szintén ugyanabban az évben, a hosszadalmas tengerparti evakuálás éjjelén elaludt, és nem ébredt fel többé - belehalt a vérmérgezésbe. Briony pedig megírta a történetüket, és a regényben megadta nekik a boldogságot, amit elvett tőlük.
Gyönyörű nem? Ami a színészeket illeti: a 13 éves Briony-t alakító Saoirse Ronant mindenképpen kiemelném, nagyon szuggesztív alakítást nyújtott, igazán lehetett gyűlölni; az öreg Briony, Vanessa Redgrave monológja szintén szívbemarkoló volt. Keira Knightley szerintem nem volt jó választás, de hát ő eddig egy filmjében se tetszett, amit láttam - továbbra sem közvetít érzelmeket, vagy ha igen, hiteltelenül. Szerencsére James McAvoy kettejük helyett is játszott, mindent kihozott a szerepéből ami emberileg lehetséges volt, és még azt a kevésbé jó egy órát is elvitte a hátán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése