Amint kijött az egyébként zseniális trailer, alig vártam, hogy kezdődjön, és nem csalódtam benne.
Amennyire az első évadnak fő nézőpontkaraktere volt Piper, annyira háttérbe szorult a másodikban, és ez a tendencia most csak erősödött. Főszereplőből mellék-mellékszereplő lett, és bánja ezt valaki? Aligha. Mostanra eljutottunk odáig, hogy gyakorlatilag az se érdekelne senkit, ha kivágnák a sorozatból. Piper történetének érdekessége, hogy úgy lett bevezetve, mint ártatlan, iskolázott fehér lány a szörnyetegek közé hurcolva, aztán a börtön szépen kihozta belőle a valódi énjét.
"I am scared that I am not myself here, and I am scared that I am."-mondja egy ponton. Hiába próbálta magát intellektuálisan és morálisan a többiek fölé helyezni, állandóan konfliktusba keveredve emiatt, végül azért bevallotta magának, hogy semmiben nem különb a többieknél. Sőt. Höhö.
Ebben az évadban minden percet sajnáltam, amit elfoglalt a játékidőből. Eszméletlen nagy hype volt a "new love interest"-jeként beharangozott Stella körül már mielőtt elindult volna az évad (persze 99%-ban Ruby Rose külseje miatt), de őszintén szólva szerintem a létező legsemmilyenebb, legérdektelenebb történetszálat ők produkálták. Nem lett felépítve a kapcsolatuk, és nem is hatott meg senkit.
Mivel Stella genderfluid, vártam hogy legalább erről szó lesz bővebben, ha már Ruby Rose-t választották, és ha már sok embernek még a kifejezés se világos - de ezt senki sem tartotta fontosnak. Egy mondat erejéig jött szóba. Ami azt illeti, Piper végig mást sem csinált, csak szart kavart, és pont nem érdekelte, hogy a barátnője, Alex lelki mélyponton van és szüksége lenne rá, úgyhogy nem sajnáltam a "csattanó" után. Ennyit Piperről.
Ami többit illeti - 10/10. Folytatódtak a flashbackek, minden részben olyan szereplők múltjába másztunk bele, akikébe eddig nem. Az évad fénypontja nálam Pennsatucky volt. El nem tudtam képzelni, hogy valaha jobban fogom kedvelni, mint Pipert, de így történt. A nemi erőszak témája sajnos mindig aktuális, és nagyon fontos róla beszélni. Fontos LENNE, hogy minden fiatal lány és fiú tisztában legyen az értékeivel, tudja, hogy a teste a sajátja, csakis a sajátja.
Senkinek nem áll jogában rendelkezni felette és az engedélye nélkül használni. Legyen szó jött-ment idegenről vagy, igen, a szerelmünkről. A nem minden esetben nemet jelent. A kis Pennsatucky édesanyja annak idején elejtett egy megjegyzést "let them do their business and hopefully they'll be quick about it", és ez a lány egész későbbi szexuális életére hatással volt. Hagyta hogy sorra kihasználják, sőt, azt hitte, ez a normális.
Taryn Manningnek ezúton hajítanám a piros pontot, nagyon jól játszott az évadban. A tekintete, amikor az őr a hasára fordította, az a halott tekintet valami egészen szívbe markoló. Szóval igen. Pennsatucky sztorija tragikus. Örültem, hogy szerzett egy pártfogót Boo személyében, a barátságuk az egyik legjobb dolog, ami az évadban történt. A másik a lassan építkező Poussey-Brook kapcsolat. Nem titok, hogy Poussey mindig is az egyik kedvenc karakterem volt; törődő, okos, jó a humora és gyönyörű, mindig élvezem, ha a képernyőn van. Sosoval mindketten a magány és a lelki mélypont különböző fokozatai között sodródtak az évad során; egymástól függetlenül szenvedtek, hogy aztán végre egymásra találjanak. Soso esetében egyértelműen klinikai depresszióról van szó, és ezt hitelesen be is mutatta a sorozat. Örültem, hogy téma volt,mert a depressziót sokan még mindig nem kezelik betegségként, pedig az, valós, és súlyos tünetekkel.
Összességében tehát jó volt ez az évad, csak a Normaféle szektát untam már nagyon, abból egy epizódnyi is bőven elég lett volna, Benett meg hova a fenébe tűnt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése