Sherlock 3. évad - A visszatérés

"Short version: not dead."

Körülbelül két hete, január elsején felrobbant az internet. A BBC leadta a Sherlock 3. évadának első részét, amire a fél világ várt két, borzasztó hosszú évet. Hogy telt a hiátus? Gondolkodással. A 2. évad utolsó része, a Reichenbach Fall cliffhangerrel ért véget. Azok számára is, akik ismerik a kánont, hiszen mint tudjuk, Doyle eredetileg megölte Sherlockot. Mármint végleg, egyáltalán nem akarta visszahozni, csakhogy az olvasótábor válasza erre az volt, hogy "hehe, nem. Igenis folytatod." Tehát Doyle nem tehetett mást, visszahozta Sherlockot a halálból. És amikor két év után visszatér Londonba, kiderül, hogy úgy élte túl a zuhanást, hogy "megkapaszkodott egy sziklában". Nyilván, nem nagyon volt más lehetősége... Itt viszont nyitott maradt a kérdés: Mégis hogyan élte túl Sherlock? A két év alatt ezernyi és ezernyi Reichenbach teóriát állítottak fel és cáfoltak meg a rajongók. Voltak abszurdak és kevésbé abszurdak, például az egész utca le volt zárva és a járókelők valójában Sherlocknak dolgoztak; azt a labdát amit az egyik jelentben dobált, a hóna alá tette és elszorította vele a pulzusát, hogy John, amikor megvizsgálja, ne tudja kitapintani, satöbbi, rengeteg van.

Ennyi várakozás után nyilvánvaló volt, hogy lehetetlen olyan megoldást választani, ami mindenkinek tetszik, tehát a sorozat készítői úgy döntöttek, inkább nem mondják ki konkrétan, hogy élte túl Sherlock.

A rész előtt kijött egy miniepizód, Many Happy Returns címmel, melyből kiderül, hogy Anderson a zuhanás óta eltelt időt azzal töltötte, hogy Sherlock után nyomozott és elméleteket gyártott. És nem borotválkozott. Nos, Anderson mi vagyunk. Mi, a rajongótábor.

 A rész azzal kezdődik, hogy a zuhanó Sherlockot visszarántja a kötél, beugrik az ablakon, megcsókolja Mollyt, és suhogó kabáttal távozik. Uramisten, az a csókjelenet.  Mindenki tudja, hogy ez hülyeség, nem így történt. Moriarty fejére ráraktak egy Sherlock maszkot? Johnt hipnotizálták? A zuhanó Sherlock csak egy bábu volt és Moriarty és Sherlock boldogan éltek tovább a tetőn míg meg nem? Ezek olyanok, mintha mi írtuk volna őket. Fanfictionök. Mintha Steven Moffat és Mark Gatiss rákerestek volna a 'how did sherlock survive the fall' tagre tumblrön, és filmre vitték volna őket. Sokan megsértődtek rajta, mert gúnyolódásnak vették ("nesze, ilyen lenne a sorozat, ha ti írnátok"), mások szerint meg éppen hogy tisztelgés, sőt, amolyan bocsánatkérő gesztus a fandom felé, hogy ennyi ideig kellett várni. Ezt mindenki döntse el maga - szerintem utóbbi. :) 

Tehát a rész során bemutatnak néhány ilyen kamu-túlélősztorit, és a végén Sherlock videóra mondja Andersonnak az igazit. Legalábbis az ember először azt hiszi, ez az igazi, mert ahogy Sherlock is mondja, "ez a leglogikusabb". De aztán Anderson felteszi a kérdést, hogy miért éppen most mondaná el, és miért éppen neki, és itt elbizonytalanodunk (második nézésre legalábbis) :D Lehet, hogy tényleg így történt,  lehet, hogy nem, de ez talán nem is annyira lényeges.

A The Empty Hearse játékidejének nagy részét Sherlock visszatérése, és a többiek reakciója teszi ki, és ez szerintem így van jól. Csalódott is lettem volna, hogyha gyorsan lerendezték volna az egészet. Tehát ez egy erősen karakterközpontú rész (valójában a többi is), és akik nyomozást vártak, azoknak csalódniuk kellett. Egyszerűen nem lehetett ott folytatni a sorozatot, ahol abbahagyták a 2. évadban. Kellett ez az átvezetés, a screentime Sherlock (és többiek) karakterfejlődésének bemutatására. Már az első részben is láthatjuk, hogy sokkal szociálisabb lett, sokkal emberibb, és ez egyértelműen John hatásának tudható be.

Mary Morstan személyében egy kifejezetten izgalmas és szerethető új karaktert kapunk - én megmondom őszintén tartottam tőle, mert eddig egyik feldolgozásban sem kedveltem és különben is, John Sherlockhoz tartozik, és pont, de Amanda Abbington (Martin Freeman felesége való életben is), Martin Freeman, és Benedict Cumberbatch zseniális hármast alkotnak. Megismerhetjük a Holmes-testvérek szüleit is, akiket Benedict szülei játszanak, és hogy tovább fokozzam, utóbb kiderült számomra, hogy a kis Sherlockot meg Moffat fia, Louies Moffat alakítja. Family business:D A krimi-szál nagyon mellékes az egészben, és végül nem is hal meg senki, csak majdnem. Sherlock még idejében hatástalanítja a bombát.

A The Sign of Threen nevettem, őszintén, szívből, mert vicces. Tényleg olyan, mint egy sitcom a jó fajtából, amin nevetni is tudsz, nem csak kínosan feszengeni a székedben, hogy "őőő, ez most egy poén volt....?" Valójában azonban nagyon szomorú, amit a képernyőn látunk: Sherlock karaktere szinte teljesen kifordul magából. Sokan mondták, hogy Moffaték kinyírták Doyle karakterét, pedig ez természetes viselkedés a részéről - azt hitte, hogy most majd folytathatja a régi kis életét a Baker Streeten Johnnal,  erre amikor visszatér, szembesülnie kell vele, hogy John immár nélküle éli az életét, házasodni készül. Össze van zavarodva, fél, hogy elveszíti a legjobb barátját, és az egész ott éri el a csúcspontját, amikor kiderül (Sherlock rájön), hogy Mary gyermeket vár Johntól - ami ugye várhatóan teljesen megfogja változtatni a kapcsolatukat. (Kíváncsi vagyok, hogy fogják ezt a szálat továbbvinni, főleg hogy én a Doyle művek után egyértelműnek vettem, hogy Mary csak rövid ideig marad. Így belegondolva fogalmam sincs, mi történt vele, csak arra emlékszem, hogy John egyszer csak visszaköltözött a Baker Streetre....Aki tudja, esetleg kommentben megoszthatná velem. :))

Jobban részletezni nem is szeretném, mert moly.hu-n dontpanic zseniális elemzést írt a részről, érdemes elolvasni, és gondolkodni rajta. Sokat, mert ez egy baromi okosan megírt és összerakott rész. 

Viszont gyilkosság itt sem történik, John és Sherlock közösen mentik meg két majdnem-áldozat életét.

A His Last Vow-ban már egy többé-kevésbé valódi esetet kapunk Charles Augustus Magnussen személyében, és két hatalmas csavart, amik közül az egyikre számítani lehetett, mert voltak ráutaló jelek az előző két részben (Mary bérgyilkos múltja), viszont a másikon szerintem mindenki ledöbbent.  :D Én igazából el se hiszem, mert egyszerűen nem lehet igaz, vagy ha igen, hát akkor csalódtam az írópárosban. Nem mintha nem nézegetném el szívesen még pár rész erejéig Andrew Scott Moriartyját, mert ő a kedvenc fő gonoszom, de hát na. Szétloccsant az agya. 

Összességében szerintem nagyon jó évadot zártunk, bőven volt benne minden, amit imádok a sorozatban:

- A VÁGÁSOK. MEG AZ EFFEKTEK. Na azok zseniálisak továbbra is, és még inkább.

- minden részben tehetettünk egy sétát Sherlock mind palace-ében, és bakker, benne van Irene Adler, és Moriarty is, leláncolca. Az énje azon részét, amit megvet ('I am you' Moriarty mondta neki, mennyire hasonlítanak ők ketten), leláncolva tartja az elmepalotájában. 

- kaptunk sok-sok Mycroft-Sherlock dialógust

- meg részeg Sherlockot és Johnt, ő istenem, az a jelenet. Az. A. Jelenet.

- és apró utalásokat az eredeti kánonra - nem mindre jöttem rá magamtól, de amikor igen, akkor büszke voltam. Ott van például a hajléktalan az első részben, aki dvd-ket mutat Johnnak. A The Empty House-ban Sherlock ugyanilyen címekkel mutogat Johnnak könyveket, álruhában. Továbbá a pendrive-on, amit Mary Johnnak ad, az áll, hogy AGRA. A The Sign of Fourban az van arra a dobozra írva, amit Mary örökölt, és aminek elméletileg kincset kellett volna rejtenie, de nem volt benne semmi.