Theon és Ramsay

Ez egy tavalyi írás, de megosztom itt is, mert Theon önmagában is nagyon érdekes karakter (nekem az egyik kedvencem), a Ramsay-vel való kapcsolata meg borzasztóan determinált és szimbolikus.

A szereplők közül senki nem képes olyan mértékű gyűlöletet kiváltani az emberekből, mint Theon Greyjoy. Jaime Lannistert idővel szinte mindenki megkedveli; készségesen elfelejtjük neki, hogy gondolkozás nélkül megölte (volna) Brant, ami miatt később sem lesz lelkiismeret furdalása.

Theon megölt két ártatlan gyereket, és ezt soha nem felejtjük el neki. 

Gondoljuk végig: hogyan indul Theon története?

Nyolc éves, amikor Eddard Stark az édesapja lázadásának leverése után magával viszi Deresbe. Az az ember neveli fel, a saját gyermekei között, aki közvetve bár, de a vér szerinti bátyjai halálát okozta. Theon túsz. Mindenki tudja, hogy csak azért van ott, hogy az apja jól viselkedjen.

A Starkoknál semmiben nem szenved hiányt - a szeretetet kivéve. Megkapja a nemesi származásának járó tiszteletet, Ned a sajátjai közt neveli fel, de nem a sajátjaként - nyilván igyekszik hozzá nem közel kerülni, hiszen tudja, hogy egy napon talán végeznie kell vele. A gyerekek közül csak Robb kezeli őt édestestvéreként. Ő az egyetlen, aki felnéz rá, tiszteli, sőt csodálja, és ez a ragaszkodás kölcsönös. (Hogy mennyire, azt remekül reprezentálják Theon 5. kötetes fejezetei, amikor magányosan járja a kastélyt, és szép sorban visszatérnek az emlékei, amelyek közül mindegyik valamiképpen Robbhoz kötődik. Robb segít neki az emlékezésben.)

Na, ez a kiindulóhelyzet, és már ez is elég komplikált. :D

Amikor aztán Robb levelével a zsebében elindul Pyke-ra, az otthonába, azt várja, hogy mindenki örülni fog az érkezésének, és elfogadják, mint a Tengerkő Trónus jogos örökösét. Ez azonban nem így történik - az emberek nem ismerik fel, a nővére gúnyt űz belőle, az édesapja meg a végsőkig elutasító és bizalmatlan vele szemben, mert "farkasok közt nevelkedett". Greyjoy volt a Starkok között, Stark lett a Greyjoyok között, és hozott egy nagyon rossz döntést.

Elfoglalta Derest, és Robbot játszott, legalábbis próbált játszani. Amikor ellenállásba ütközik, erőszakkal válaszol, és maga ellen fordítja az egész várat, azokat ez embereket, akik között felnőtt. Rengeteg borzasztó dolgot művel , de a POV fejezeteknek lehetővé teszik, hogy végigkövethessük, mi megy végbe a fejében. Folyamatosan rémálmok gyötrik, főleg Robb-bal kapcsolatban (Theon konkrétan megálmodta ez az egész Vörös Nászt, már ekkor), retteg, bűntudata van, minden lépését szinte azonnal meg is bánja - Ramsay pedig hamar felismeri, hogy milyen könnyen manipulálható, és fel is használja ezt a saját céljaira. 

Deres visszafoglalásakor sem öli meg Theont, hanem magával viszi a Rémvárba, és Reeket csinál belőle. Az első Reek utódját, akinek a ruháiban a bizalmába férkőzött. A kínzása valamiképpen kompenzáció a számára, hiszen Theon minden, ami ő soha nem lehet - nemes származású, herceg, jó megjelenésű, szeretik a nők,  ráadásul van egy jó nagy adag Stockholm-szindrómája*. Ramsay-nek az egyik legfontosabb személyiségjegye a fattyú származása iránti mély megvetés. Őrjöng, ha valaki Havasnak szólítja, és erre emlékezteti. 

Ugyanakkor valamiben meg hasonlítanak - egyiküket se ismeri el az apjuk örököseként. Tudjuk, hogy Roose épp hogy csak megtűri Ramsay-t maga körül, mert Domeric halála után ő az egyetlen fia (Ramsay megölte őt). Többnyire azonban csak gúnyolódik vele, kioktatja, és egyértelmű, hogy nem tartja méltónak a nevéhez.

A Reek-fejezetek véleményem szerint A Dance with Dragons talán legjobban átgondolt és megírt fejezetei. Ramsay karakterét Martin Theon legnagyobb félelmeinek megtestesüléseként alkotta meg, és apránként ,módszeresen megfosztja mindenétől, ami valaha ő volt: a nevétől, a rangjától, a külsejétől. A nyúzókés szerintem átvitt értelemben is értendő - rétegenként nyúzza le Theonról az "álarcait", a Starkot, a Greyjoyt, a neveket, amikkel mindig azonosulni próbált, sikertelenül, míg végül csak Reek marad. "A naked man has few secrets; a flayed man, none."

Ahogy haladunk előre az időben és a cselekményben, Martin újabb és újabb fejezetnevekkel ruházza fel - Turncloak, Ghost of Winterfell, Prince of Winterfell, Theon - amik szimbolikus állomásai annak, hogyan tér vissza apránként saját magához, ahhoz, aki volt. Kulcsjelenet ebből a szempontból az istenerdő, ahol a varsafa (Bran Stark?) a nevét suttogja, de nem Reeknek szólítja, hanem Theonnak. 

S hogy mi vár rá a továbbiakban? Az, hogy Martin visszaadta neki a nevét, szerintem reményt ad arra, hogy még céljai vannak karakterrel, és a Winds of Winterből publikált fejezet is arra utal, hogy hosszú út áll még előtte. Annak, ha Stannis csak úgy végezne vele, a storyline-ja szempontjából semmi értelme nem lenne, a megváltódásnak Jeyne megmentése, vagy akár a Stark gyerekek halála alól való tisztázódás által ÚRISTEN EZ A MONDAT viszont annál inkább. Nekem meggyőződésem,  hogy Martin világában nincsenek véletlenek,  és amiről az ember először azt gondolja,  nincs semmi jelentősége,  3000 oldallal később lehet, hogy kulcsfontosságú lesz - már jó párszor estem így pofára olvasás közben. :D Tehát nagyon szeretem azt hinni, hogy a "what is dead may never die, but rises again,  harder and stronger" erre utal: Theon meghalt Deresben,  és Rémvár börtönében újjászületett.


*Stockholm-szindróma: fogva tartóhoz való hűség, ragaszkodás. ((Ezt a Hannibalból tudom.) Sok hasznos dolgot lehet tanulni belőle.)